Hans Urs von Balthasar

Hans Urs von Balthasar (1905-1988) svájci katolikus irodalomtudós és teológus. Ötven kötetnyi önálló könyvből és ötven kötetnyi fordításból álló életműve a leggazdagabb az újkori teológia történetében. Már doktori értekezésében az egész újkori német filozófia és irodalom vallási kötődését vizsgálta, s később is megőrizte a teológia és a kultúra belső összefüggéseinek megvilágítására irányuló igényét. Szoros kapcsolatban állt nemzedéke legkiválóbb gondolkodóival, Jean Daniéloutól Josef Pieperen és Henri de Lubacon át Joseph Ratzingerig, és élénken részt vett kora filozófiai és teológiai vitáiban. Legjelentősebb műve a teológiai esztétikára, dramatikára és logikára tagolódó trilógia, amelynek tizenöt kötete a mai napig élénk érdeklődést vált ki. A keresztény gondolkodás és az egyházi élet megújításában játszott szerepét bíborosi kinevezéssel ismerték el, a bíborosi rang tényleges elnyerése előtt néhány nappal azonban váratlanul elhunyt.