Imre László

(Csorna, 1944. november 17. –)

irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja

A magyar szakot a debreceni egyetemen 1968-ban végezte, s kisebb megszakításokkal aztán itt tanított egészen 2010-ben történt nyugalomba vonulásáig. 1989-ben a bölcsészkar dékánja, 1998-tól a Kossuth Egyetem rektorhelyettese, 2000-től az egyesített (orvosegyetemmel és agráregyetemmel bővült) Debreceni Egyetem rektorhelyettese, majd 2003-4-ben rektora. 1992-től 96-ig vendégprofesszor a Helsinki Egyetemen. 2007-ben az MTA levelező, 2013-ban rendes tagjává választották. Az egyetemen 19. századi magyar és világirodalmat, valamint irodalomelméletet tanított. 1978-tól 1989-ig az Alföld című folyóirat tanulmány rovatát vezette. (De tagja volt az Irodalomtörténet és a Protestáns Szemle szerkesztő bizottságának is.)

1966 óta rendszeresen publikál szépirodalmi és tudományos művekről recenziókat, valamint tanulmányokat. Könyvei fő érdeklődési területeihez kapcsolódnak, például a műfajtörténethez: Brjuszov és az orosz szimbolista regény (Akadémiai Kiadó, 1973); Arany János balladái (Tankönyvkiadó, 1989); A magyar verses regény (Akadémiai Kiadó, 1990); Műfajok létformája XIX. századi epikánkban (Kossuth Egyetemi Kiadó, 1996). Évtizedeken át foglalkozott a kortárs irodalommal, általában a 20. századi magyar irodalommal is: Rákos Sándor (Akadémiai Kiadó, 1973); Irodalom és küldetés (Felsőmagyarországi Kiadó, 2000; ebben külön ciklus szól Németh Lászlóról, egy másik a két világháború közötti erdélyi irodalomról); „Felszabadult” irodalom? – Műfajok válaszútján a XX. század második felében (Savaria University Press, 2007). További köteteit a XIX. századi magyar és összehasonlító irodalomtörténetnek szentelte: Műfajtörténet és/vagy komparatisztika (Tiszatáj Könyvek, 2002); Az irodalomtudomány távlatai – 19. századi szerzők nyomában (Nap Kiadó, 2014); Irodalomalapítás és műfajfejlődés a 18.-19. századi magyar irodalomban (Nap Kiadó, 2015). Kritikatörténeti ambícióit tanúsítja: A magyar szellemtörténet válaszútjai, feltételei és következményei (Pécs, 2011), Barta János (Debrecen, 2015). De a kultúra- és eszmetörténet kapcsolatai is foglalkoztatták: Új protestáns kulturális önszemlélet felé (Kálvin Kiadó, 2010).

Díjai, kitüntetései: Oltványi Ambrus-díj 1984.; Toldy Ferenc-díj 1991; Szentgyörgyi Albert-díj 2002.; Csokonai-díj 2002.; Reményik Sándor-díj 2003.; Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje 2010.; Debrecen díszpolgára 2015.; Széchenyi-díj 2016. stb.