Fekete Vince (1965) a rendszerváltás után indult kolozsvári Előretolt Helyőrség alkotócsoportjának meghatározó szereplőjeként kezdte pályáját, és mára a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb lírikusává nőtte ki magát. A klasszikus és a posztmodern hagyományokból egyaránt építkező költészetét nagy érzékenységgel és éleslátással elemzik, szinte átröntgenezik a pályatárs Borsodi L. László írásai. A kötet két interjút is tartalmaz, amelyek betekintést nyújtanak a költő műhelyébe. Egy olyan költőébe, aki rendkívül tudatosan építkező alkotó, a könyvei szinte egymást írják tovább, egymásból nyílnak, akár egy végtelenített szobasor. Jó bolyongani bennük, ízlelgetni az anyanyelv ízeit, belehallgatni a szavak zenéjébe, rádöbbenni arra, hogy fájdalmainkkal és félelmeinkkel nem vagyunk egyedül. A nagy lélegzetű tanulmányok, a kritikák és a lényegfeszegető beszélgetések hitelesen igazolják, hogy a szerzőnek régóta és egyre mélyülő rálátása van a József Attila- és Babérkoszorú-díjas Fekete Vince költői univerzumára.
