Hauszmann Alajos (1847–1926) magyar építész naplójának második, kritikai kiadását tartja kezében az olvasó. Az első 1997-ben jelent meg a Gondolat Kiadónál, Dr. Seidl Ambrus, Hauszmann dédunokája szerkesztéseben. A napló több nézőpontból közelítve is releváns az érdeklődő számára. Egyrészt főbb vonalakban kirajzolódik belőle a hazai historizmus egyik legjelentősebb képviselőjének tervezői-oktatói munkássága, aki olyan impozáns megbízásokat nyert el pályája során, mint a budai királyi palota 1891–1905 közötti átépítése, a Kossuth téri Igazságügyi Palota vagy a nagykörúti New York-palota épületének megtervezése és művezetése. Feltérképezhetjük a neoreneszánsz építészetet propagáló műegyetemi professzor kapcsolati hálóját, és nem utolsósorban bepillantást nyerhetünk a dualizmus kori és két világháború közötti polgári értelmiség mindennapjaiba.
(Részlet a szerkesztők előszavából)
