Az építész nem csak funkciókkal él. Olyan furcsa dolgokat is igénybe vesz, amelyek nélkül tulajdonképpen lehetetlenség lenne egy épületet hosszú időn keresztül használnunk. Ha egy házhoz nem tapad semmilyen nem materiális jellemző, akkor bravúros szerkezete és kiváló minősége ellenére sem szavatolható számára tisztes öregkor. A probléma ráadásul meg is fordítható. Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy az építészet által formált nyilvános és privát tereink jelentéseket hordoznak, és nem csupán funkciókat teljesítenek, hogy szeretünk akkor is építészeti térstruktúrákat megjeleníteni, ha azoknak az égadta világon semmilyen funkcióját nem tudjuk fellelni. A térszerkesztés maga is szimbolikus, funkciótlan örömmé válik. A funkciótlan terek pedig sokszor termékeny haszontalanságot sugallnak. Jelen kötetet olyan szövegek alkotják, amelyek az elmúlt öt év termékei. Arra a kérdésre keresik a választ, hogy használati tárgyaink és épületeink miért úgy néznek ki, ahogyan kinéznek.
