(Budapest, 1944. augusztus 12. – Budapest, 2025. október 3.)
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett (2014), Kossuth-díjas és József Attila-díjas (1976) magyar költő, író, forgatókönyvíró, dramaturg. A Mafilm dramaturgja és a Balázs Béla Stúdió filmrendezője. A Magyar Művészeti Akadémia néhai tagja.
1970-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán olasz nyelv és irodalom, valamint filozófia és általános nyelvészet szakon középiskolai tanári diplomát szerzett. 1970–1994 között a MAFILM-nél dolgozott mint rendezőasszisztens, később mint dramaturg és forgatókönyvíró (Hunnia Filmstúdió, Hétfői Műhely). 1973–1974 között Kubában volt ösztöndíjas.
Korai lírája intellektuális jellegű, teóriával közeledik a világhoz és a nyelvhez. Verseit az objektivitás és az indulati kettősség jellemzi. Stílusa modern, újító jellegű. Későbbi költeményei ezt a filozofikus karaktert megőrizve természetes lendületű, nagyon személyes, "gondolkodó" vagy elbeszélő "emlék" versekké, egyúttal "érzelem-gondolatokká" mélyülnek. Erőteljes szerelemi lírája mellett, illetve azokban különleges átéltségben jelennek meg, s emelkednek egyetemes jelentésűvé, lelki tartalommá a magyar- és világtörténelem, irodalom, kultúra és civilizáció alkotásai, helyszínei és alakjai. Miközben novellái és kisregényei inkább a "hétköznapi" életről szólnak, mintegy a költői témák prózai műfajában, addig parabolikus regényeiben, filmforgatókönyveiben a történelmet hívja hivatkozási alapnak. Fiktív történetkoncepcióit eredeti dokumentációval közvetíti. Fontos szellemi jelentősége van még tanulmányainak, esszéinek, (Pasoliniről, festőkről, fotóművészek alkotásairól, filmekről, magyar avantgárdról).
Videó:
