Hager Ritta életműve, ez a közel hét évtizedes textilművészeti munkásság a kezdetektől a szakralitás, a keresztény szellemiség jegyében épül. Napjaink, e bizonyosságokra törő, világos válaszokat követelő korszak egyre több bizonytalanságot, kételyt kelt: a megmagyarázhatatlan jelenségek, a kiszámíthatatlan és megokolhatatlan történések, az újabb és újabb, elkerülhetetlen válságtünetek, az ember belső világának ismeretlen tájainak bejárására késztető vagy invitáló kalandozások keltette félelmek mindinkább a titokzatos megérzések, a rejtelmességek, a misztikum, a transzcendencia, a szakralitás szféráit nyitja meg előttünk. Szabályos és szabálytalan kárpitjai „leképezései” egy lélek modulációinak. Műveinek metaforikus képi jelensége, elvonatkoztatott-transzcendentális médiuma a sötétséget áttörő, a sötétségen átszüremlő, a sötétségből előderengő, a mű-közeget átitató fény: a felvillanó forrás, az éles sugár, az erőteljes nyaláb, a puha ragyogás, a mindent átható özön. sejtelmes átmenetek kárpitjai arra ösztönzik e művészi terrénum mélységeit kutató szemlélőt, hogy az egyre kilátástalanabb válságaiba bonyolódó kor által feleslegessé avatott, avulásra ítélt értékeket: a szépséget, a jóságot, a szeretetet, a békességet újra felfedezze és visszahelyezze jogaiba.
