Talpra, magyar!

1956 és a magyar színház

Miként jutott el a magyar színházi élet 1956-ig, hogyan élték meg a művészek a forradalom napjait, s milyen megtorlások sújtották őket a bukás után. E kérdésekre keresi a válaszokat A. Szabó Magda könyve. Ablonczy László színháztörténész bevezető esszéjét időrendben követik a naplórészletekből, sajtóhírekből, levéltári forrásokból és visszaemlékezésekből összeállított dokumentumok, amelyek mozaikszerűen idézik fel a színészi reakciókat és emberi sorsokat. A több ezer oldalnyi anyagból kiválogatott részletek új összefüggéseket világítanak meg, bemutatva a pártállami befolyás fokozatos térnyerését, az államosítás kettősségét, majd az 1953 után kibontakozó reménységet és a Tragédia 1955-ös betiltásának jelképes fordulatát.

A dokumentumválogatás 1953-tól követi a forradalomhoz vezető utat, kitérve a vidéki színházak szerepére is. A forradalom utáni emigráció sorsfordító példái – Földes Gábor mártírhalála, vagy a külföldön újrakezdők változatos életútjai – tovább árnyalják a képet.

A kötet tíz fejezete 1953-tól a „konszolidációig” rekonstruálja a történéseket, a záró fejezet pedig a mártírok előtti tiszteletadás jegyében idézi fel a forradalom két színészhősének 1989-es szavait.