Szigeti Csaba jelen könyvében a történelmi regényekben fellelhető „lehetséges magyar költészetet” vizsgálja. A történelmi regényekben rendre feltűnő énekfoszlányokat, hosszabb versrészleteket, szerzőket és előadókat gyűjti egybe és rendszerezi. Bár ezek a költemények gyakran nem felelnek meg a történelmi és irodalomtörténeti hűség kívánalmainak, a szerző azt vallja, hogy van logika abban, ahogyan ezek a „verses helyek” megjelennek a regényekben. A gyűjtőmunkája során Szigeti Csaba egy hatalmas szövegkorpuszt hozott létre, melyet górcső alá véve érvényes állításokat tesz a történelmi regényekben megjelenő „lehetséges magyar költészet” sajátosságairól.
