Szabados

Szabados György igazi polihisztor, munkásságát lehetetlen kizárólag a jazz-zene, a keleti filozófiák vagy a színház oldaláról közelítve leírni. Talán ezért is van, hogy a szakma részéről ez az első könyv, amely (meg)értő és elfogadó módon, komoly szellemi megközelítéssel szól személyéről és művészetéről. A méltatlanul hosszú hallgatás (tisztelet a ritka kivételeknek) után éppen a merőben különböző szempontú tanulmányok bizonyítják, milyen nehéz akárcsak elkezdeni is e rendkívüli életmű körüljárását.

A hagyatékban lévő több, mint kétezer kottalap szkennelése, a felvételek és koncertek elemzése kapcsán nem kizárólag zeneelméleti, hanem filozófiai, vallástörténeti és civilizációs kérdések egész sora ejti gondolkodóba a befogadót. Szabados zenéje nemcsak önmagában érdekes; lételméleti szembenézésre készteti az arra nyitott, fogékony embert.

Számunkra egyértelmű: az elmúlt korok nagy művészetének méltó folytatása a szabadosi életmű – „egész-sége”, fölmutatott mélysége és magassága páratlan az utóbbi fél évszázadban.

A Bicskei Zoltán szerkesztette, nemzetközi alkotógárdát felvonultató kötet olyan kiváló zenetudósok, írók és jazz-zenészek tanulmányaival és visszaemlékezéseivel ismerteti meg az olvasót, mint Bert Noglik, Nemanja Sovtic, Kodolányi Gyula, Binder Károly vagy Pozsár Máté.

A kötetben Bert Noglik eredetileg németül megjelent írása Boros Botond Attila, Nemanja Sovtic szerb zenetudós tanulmánya pedig Balázs Attila kiváló magyar fordításában olvasható.

Recenzió, kritika: