Sinkó István

1951-ben született, tanárként, képzőművészként és művészeti íróként definiálja magát. A tanítás élete egyik legfontosabb eleme mind a mai napig, éppúgy, mint a képzőművészeti tevékenység. A művészeti írói munka egy korai vágy szüleménye. Szeretett volna többet megtudni a szakmájáról. Először pedagógiai írásai jelentek meg, ezt követték az interjúk, műkritikák1991-től, illetve a rendszeres publikálás képzőművészeti eseményekről. Először a Művészet – később Új Művészet – című lapban jelentek meg ilyen témájú írásai, ezt a Műértőben rendszeressé váló publikációk követték. Az utóbb évtizedekben az Élet és Irodalom, valamint az Országút kért tőle írásokat nagy rendszerességgel.

Számára az írás egyfajta alkotói kaland. Hozzáolvas az aktuális témához, természetesen megnézi (akár többször is) a megírandó kiállítást, és közben tanul. Tanul a mesterségről a kollégáktól is. Írásaiban igyekszik nem ítélkezni, nem „jobban tudni”, inkább a nézői oldalt képviseli, saját impresszióit, a személyes befogadást próbál rögzíteni.