Cs. Szabó László

Cs. [csekefalvi] Szabó László

(Budapest, 1905. november 11. – Budapest, 1984. szeptember 28.)

Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas író, esszéíró, kritikus

Az erdélyi, értelmiségi családból származó író Kolozsváron töltötte gyermekkorát. 1918 után költözött a család Budapestre, ahol később a Közgazdasági Egyetemen (Teleki Pál tanítványaként) tanult, már ekkor számos nyelven kitűnően beszélt. A húszas évek végén A Toll ugyan közölte, de indulása a harmincas években a Nyugat második, esszéíró nemzedékéhez kötődik. A „hétfőiek” tagjaként (Schöpflin Aladár az Őrjárat rovatot bízta rá) írásai később megjelentek a Válaszban és a Magyar Csillagban is.

A Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetése során „nyugatos” szemléletű műhelyt hozott létre; az 1944-es német megszállásig mindig segíteni próbált azokon, akik hozzá fordultak. 1945-ben a Képzőművészeti Főiskola Művelődéstörténeti Tanszékének vezetője lett, irodalom- és művelődéstörténetet tanított. 1948-ban egy olasz tanulmányútról már nem tért vissza hazájába. 1951-ben telepedett le Londonban, ahol 1972-ig az angol rádió magyar osztályán, később a BBC munkatársaként dolgozott.

Az emigráció szellemi életének egyik vezetőjeként összefogta a nyugati magyarság irodalmát, hiszen rengeteget utazott és számos előadást tartott a nyugati magyaroknak. Éberen követte a nyugat-európai kulturális életet és olyan értékeket képviselt, amelyek veszélyeztetettek voltak például a fasizmus vagy a kommunizmus által. Először 1980-ban jött vissza Budapestre, majd többször is hazalátogatott. Akarata szerint Sárospatakon temették el, könyvtára is ide került.

Főbb művei: Hét nap Párizsban. Útikalauz felnőtteknek; Doveri átkelés (Nyugat-európai helyzetkép); A kígyó; Halfejű pásztorbot. Görög hajónapló; Az öreg Michelangelo. A római évek 1534-1564; A nyomozás. Útirajzok, hangjátékok, elbeszélések; Hunok nyugaton; Római muzsika; Pokoltornác; Vérző fantomok; Hűlő árnyékban; Közel s távol; A tág haza.

Videó: